Ohh igen, a lelkiismeret egy rettenetes teher. A videojátékok elég jók abban, hogy az empátia legcsekélyebb formáit is elnyomja azok iránt, akik a célkeresztjeink közepén vannak. Hullák fekszenek halomba, véres, megcsonkított testek ezrein gázoltunk már át. Mégis melyek azok az ellenségtípusok, akikkel általánosságban a leggyakrabban nézünk farkasszemet egyik FPS után a másikban is.

 

5. Nácik. Bámulatos, hogy ezek a fickók még a mai napig is fenntartják az érdeklődést. Néhány száz második világháborús játék után már szinte ismerősként üdvözölhetjük őket. Van még egy olyan ellenégtípus akik hatvan évvel a háború után is élnek és virulnak? Hitlert 15. alkalommal is klónozták? Mikor meglátjuk őket reflexszerűen is tüzelni kezdünk, kérdezés nélkül. De elgondolkoztunk már azon, hogy milyenek voltak ők gyerekként? Mi a kedvenc ételük? Kit érdekel? Térdig érő fekete csizma kopogásától már újra is töltünk.

 

4. Robotok. Hideg, szenvtelen, érzelem nélküli gyilkológépek. Na ezek azok akik iránt a legcsekélyebb együttérzést sem érzünk. Mert miért is? Nincs lelkiismeretük, előre leprogramozott parancsokat közvetítenek, melyek legtöbbször a játékos haláláért ültettek beléjük. Bár nem akkora élvezet  repkedő hús és más belső szövetek nélküli felrobbantásuk, egynéhány droid viszont emberek feletti szívóssággal rendelkezik, nem futamodnak meg, míg van bennük energia, addig lövöldöznek ránk plazmafegyvereikkel. 

 

3. Idegenek.Ők a rovarfejekkel ellátott, idegen civilizációk szülöttei, akik vagy már itt lapulnak köztünk, vagy nemrég érkeztek egy űrhajón keresztül a távoli világűrből. Harapnak, karmolnak, savas köpettel égetnek maradandó sebeket a bőrünkbe, ezen felül idegesítő visító hangon kommunikálnak egymással, eléggé változatos formában jelennek meg, hiszen ahány univerzum, annyi alien. Kivétel nélkül utálják az embereket, de még saját fajtájukat is. Nincsen arcaik, csak jellegzetességeik, gyenge pontjaik, éppen ezért szenvtelen arccal küldjük őket a másvilágra. 

 

2. Zombik. A sírjukból előkászálódó hullák, még ha mozgáson kívüli életfunkciókkal nem is, hordákban támadva bizony okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Hol vannak már a csoszogó kriptaszökevények, a modern játékok zombijai villámgyorsak, bekerítenek, meggyengítenek, mindenhonnan villámgyorsan támadnak, mégis emberi arcaik vannak. Nem annyira taktikusan, legtöbbször hozzád, a meleg és finom hús felé indulnak meg, bármiféle hátrálás és bizonytalanság nélkül. Nagy kaliberű fegyverekkel tekintélyes darálást vitelezhetünk ki. Vér és csonkolás jár az utukban. 

 

1. Babák. Jó, talán nem teljesen mindennapiak, ezek a kis pöttöm, szerethető, folyton éhes és bekakiló jószágok, ha viszont egy videójátékban fordulnak elő, annak bizony oka van. Legtöbbször egyáltalán nem szerethetőek és cukik, sokkal inkább ravasz, kíméletlen bestiák, akik sírása a legvadabb horrorjátékok alapvetései. Vagy gondoljunk csak a Doom 3 szárnyas kerubjaira? Vísítanak a sötétben és esetlenül támadásba lendülnek. Csak győzzük őket levakarni magunkról. Gyámoltalan kis lelkek, akik kihasználják adottságaikat és felnőtteket megszégyenítő formában kergetnek minket az őrületbe. Dead Space babái megvannak? Mi lesz, ha egyszer elérik a felnőttkort? A legdurvább ellenség, akik elképzelünk. Ne hagyd, hogy megtévesszen bájos pofikájuk!